Karácsonyi ének Gyerekkorunk óta énekeljük minden évben, hogy Kiskarácsony, nagykarácsony, de azt szinte soha senkinek nem magyarázták el, hogy a vidám dalocska első sora valójában két, időben egymáshoz igen közel eső téli ünnepről szól. A keresztény kultúrkörben köztudott, hogy a betlehemezéssel, regöléssel, valamint - az utóbbi évszázadokban - karácsonyfadíszítéssel és ajándékozással tarkított decemberi időszakban, egészen pontosan december 25-én Krisztus születésének napjára emlékezünk. Ez a nap Karácsony első napja, a néphagyomány pedig ezt a napot nevezi Nagykarácsonynak. Ezt az ünnepi nevet egyébként Magyarországon egy kis község is viseli Fejér megyében: 1537 óta több forrás említette a települést Karácsonyszállás (Karatsonzallas) néven, melyet 1952-től hívnak Nagykarácsonynak. Jó ideje működik itt advent idején a "szeretet postaállomása", ahol a Nagykarácsonyon keresztül küldött üdvözlőlapokat különleges bélyegzővel ellátva küldik tovább a megadott címekre. 1995-ben Nagykarácsonyban megnyitotta kapuit a Mikulásház is - azóta minden gyerek tudja, hogy itt lakik a Mikulás, aki mindig válaszol a kívánságokkal teli levelekre. Ennél jóval kevesebbet tudunk a Kiskarácsonyról, amely egybeesik az újév napjával. Ezt a napot karácsony nyolcadának is hívják egyes források, hiszen ekkor vagyunk 8 nappal Karácsony után. A zsidó hagyományok szerint a születés utáni nyolcadik napon szokás körülmetélni az újszülött fiúkat. A karácsonykor született Jézusnál tehát a Gergely-naptár szerint január elsején került sor a névadással egybekötött rituáléra - vagyis erről emlékezhetnénk meg Kiskarácsonykor, ha a népszerű újévi babonák és hiedelmek miatt nem merültek volna teljesen feledésbe a kiskarácsonyi népszokások...